Te jóban vagy önmagaddal?

Néha úgy tűnik, bármire vágysz, valaki mindig az utadba áll? Lehet, hogy az a valaki épp te vagy? Hogyan vethetsz véget az önszabotázsnak? Tesztünk segítségével megtudhatod, melyik önszabotőr csoportba tartozol. Tippjeink alkalmazva pedig felszámolhatod önkorlátozó gondolataidat és viselkedésedet.

Ismerős a helyzet? Találkozol álmaid férfijával. Úgy alakul a helyzet, hogy összejöttök, minden tökéletes. Talán túlságosan is... Ekkor megijedsz, és elkezdesz agyalni, hiszen szerinted semmi sem lehet tökéletes, és ha valami ennyire klappol, akkor abban valami biztos, hogy nem stimmel. Ilyenkor általában a hibákat keressük a másikban, és minden cselekedetébe belekötünk. Röviden: saját boldogságunk útjába állunk. De miért? Miért lehetséges, hogy egy tökéletes állást találsz, mégis elkésel az állásinterjúról, hogy eldöntöd, találkozol barátaiddal, mégis mindent az utolsó pillanatra hagysz munkahelyeden, így nem tudsz este elmenni az összejövetelre, hogy eltervezed, külföldi nyaralásra gyűjtesz, azonban két hét múlva egy nagy bevásárlókörúton elköltöd az összes pénzedet.

Belső szabotőrünk akkor aktivizálódik, amikor erős érzelmek kerítenek minket hatalmukba. Hihetetlennek tűnik, de ezek az érzelmek legtöbbször pozitívak, mégis önpusztító viselkedést váltanak ki.

Ha valaki lelkileg felkészül a visszautasításra, vagy a kudarcra, és ehelyett mégis örömet, sikert és boldogságot tapasztal, konfliktusba kerül saját belső elfojtott negatív elvárásaival, így valamilyen módon – tudat alatt – szabotálja a vele történt pozitív eseményeket azzal, ahogy az új helyzetet kezeli. Így olyan kimenetele lesz az események, amely már nem ellenkezik belső képével. Ez a folyamat tudattalan: gyakran észre sem vesszük, hogy saját magunk ellenségei vagyunk. Más szóval, ha nagyon mélyen gyökeredző negatív hitünk van, nem hagyjuk, hogy a pozitív események az ellenkezőjét igazolják. Például, ha úgy nőttél föl, hogy a szüleid házassága rossz volt, és azt láttad gyerekként, hogy a párkapcsolatok bonyodalmakkal és fájdalommal járnak, akkor még a legnyugodtabb nyaraláson is képes vagy összeveszni kedveseddel, hiszen a gerjesztett feszültség megerősít önkorlátozó tévhitedben.

Félsz a változástól? Félni nemcsak a kudarctól, hanem a boldogságtól és a sikertől is lehet, ez is érzelmi konfliktust okozhat. Ennek egyik változata a „csaló-szindróma”, más néven az imposztor-szindróma, amikor attól rettegünk, hogy csak úgy csinálunk, mintha jók és sikeresek lennénk valamiben, azonban mélyen legbelül attól rettegünk, hogy nem azok vagyunk. Ilyenkor szoktuk úgy érezni, hogy „Ha tudnák, milyen vagyok igazából...”. Ilyenkor attól retteghetünk, hogy rajtakapnak minket az álcán. Ez az önszabotázs egyik legárulkodóbb félelme: ha siker ér, félsz, hogy környezeted leleplez, és kiderül: boldogságod csak látszat. Ilyen érzés hirtelen jött kihívás esetén jelentkezhet, amikor úgy érezheted, képtelen vagy megfelelni az elvárásoknak. Ilyenkor inkább nem teszel semmit, és hagyod, hogy a lehetőség elmenjen melletted. A baj csak az, hogy ugyanolyan kudarcként éled ezt meg,mintha valóban megbuktál volna a megmérettetés során.

Akkor is szabotálhatjuk sikerünket, ha félünk a változástól, hiszen minden siker változással jár, ami éppúgy stresszelő lehet, mint a kudarc. Olyan ez, mint a házasság után megváltozott párkapcsolati viszony: a legtöbb pár viselkedése átalakul a mézeshetek után, mert úgy érzik, innentől kezdve komolyra és visszafordíthatatlanra vált kapcsolatuk. Emiatt aztán másképp kezdenek viselkedni egymással, és valóban, újfajta viselkedésük miatt hamar megváltozik kapcsolatuk is.
Más emberek is késztethetnek minket önszabotáló viselkedésre: például, ha a barátnődet csalódottnak látod amiatt, mert te fogytál pár kilót, ő viszont nem, előfordulhat, hogy beülsz vele egy cukrászdába sütizni.

A túldimenzionálás csapdája Sokan azért kerülnek az önszabotázs ördögi körébe, mert túlanalizálják saját maguk és mások viselkedését. Ha túlgondolsz dolgokat, ne csodálkozz, hogy nem látod a fától az erdőt.Egyik dolog következik a másikból, és a végén azt sem tudod, mit szeretnél, sőt képtelennek és menthetetlennek is láthatod helyzetedet az agyalás miatt. Az amerikai Yale Egyetem kutatásai bebizonyították, hogy a túldimenzionálás érzelmi evéshez vezethet, amely szintén az önszabotázs egyik módszere. A kutatók szerint a nők azért hajlamosabbak az önszabotázsra, mint a férfiak, mert hajlamosak mások vágyait, igényeit saját ál-maik elé helyezni. Addig sajnos nincs kiút ebből a mélyen gyökeredző viselkedésmintából, amíg rá nem jövünk, hogy magunk ellen cselekszünk. A Yale pszichológusai szerint ezután valamilyen aktív, praktikus cselekvés, mint a jóga, a meditáció vagy akár a mozgás segít kibillenteni az önszabotázs állapotából, mert megtöri az önkétkedés és a folyamatos agyalás folyamatát.  Ha tíz percre sikerül kizökkentened magad megszokott gondolatmenetedből, ki tudsz lépni ebből az ördögi körből.

Törd meg a hétköznapi rutint! Mások támogatása nélkülözhetetlen, hogy leszámolj az önszabotázs téves viselkedési mintájával. Olyan emberek segítségét kérd, akiknél látod, hogy hasonlókon mentek keresztül, és már leszámoltak pár önkorlátozó hiedelemmel. Nyiss a világra, figyeld meg az embereket, és tanulj viselkedésükből.  Mások tükröt tartva eléd leleplezhetik önmarcangoló viselkedésedet. Mihelyt valaki szembesít viselkedéseddel, az olyan felszabadító lehet a számodra, hogy könnyebben el tudod engedni azokat a dolgokat, amelyek frusztrálnak, nyomasztanak, arról nem is beszélve, hogy visszatartanak a lelki fejlődésben is.

2008. 09. 03. 13:39:48 | Frissítve: 2008. 09. 03. 13:40:01 | MEGOSZTÁS | KEDVENCEK

« vissza

Kommentek